Öcsémmel, Hahn Árpád golfoktatóval ma kimentünk a Pólus Palace Golf Club 18 lyukú felsőgödi golfpályájára. Nem játszottuk végig a 18 lyukat, hiszen még az alap ütéseket is csak most tanulom, de azért ízelítőt kaptam a pályán való játék rejtelmeiből.

Megpróbáltatásaim már az 1. szakasz elütőhelyén megkezdődtek. Itt ugyanis egy vízakadály található az ütés irányában, ami legalább 70 méter hosszú. Bár tegnapelőtt ütögettem már egy kicsit a leghosszabb ütővel a driverrel is, és elég jól ment is a tornateremben, most természetesen annak rendje és módja szerint egymás után 4 labdát ütöttem bele az előttem levő nádasba. Az 5. kezdőütésem végre átrepült felette, nem is kicsit, de a célzott irányhoz (a szakasz végén lévő zászlóhoz) képest eléggé jobbra ment, és a fairway melletti oldalsó vízakadályban állt meg. Így legalább rögtön ki is próbálhattam a droppolást, azaz a legközelebbi játszható helyen való labdaejtést.

Innen a rough-ról aztán pitch-eltem (íveltem) egyet a green felé. Az ütésem kifejezetten jól sikerült, ennek köszönhetően a labdám a green tulsó végén esett le, és kigurult róla. Így aztán rögtön a gurító chip ütést is kipróbálhattam, amivel végre a lyuk közelébe kerültem.

Sajnos az első putt ütésem, azaz gurításom rövidre sikerült, az öcsém szerint azért, mert mostanában nem nyírták a greent, és a hosszabb fűben lassabban gurult a labda, mint ahogy azt a tornateremben, meg az otthoni gurító szőnyegemen megszoktam. Egy újabb gurítással azért be tudtam fejezni az első szakaszt.

Ezután még 5 másik szakaszt játszottunk végig, természetesen részemről sok bénázással. Bár a pitch és a putt ütéseim azért tűrhetőek voltak, de a swingelést még sokat kell gyakorolnom. Öcsém viszont nagyon szépeket ütött, élvezet volt nézni.